A BOXER származása…
Nem lehet pontosan tudni, Földünk melyik részben tűntek fel először a mai boxerek elődei. Annyi mindenesetre ismeretes, hogy már a germán kimberek a rómaiak ellen buldog-szer kutyákkal harcoltak. Az ásatásokon elkerült cserepeken és a kiásott kapuívek ábráin is gyakori a boxerhez hasonló kutya. Az újkor boxerjáról, mint mészáros vagy terel kutyáról a 19. században Münchenbl találunk említést. Akkoriban az ökörhús volt az emberek alapvető tápláléka. Ez persze azzal járt, hogy az ökröket, szarvasmarhákat messze vidékekről; Felső- és Alsó Bajorországból, részben pedig Tirolból, sőt akár Magyarországról is földutakon kellett űzni, terelni. Ehhez a tevékenységhez terel-üldöz kutya elengedhetetlenül szükséges volt, mégpedig olyan, amelyik nagy és erós, amellett mozgékony és kitartó. Egyrészt elég energikusnak és erősnek kellett lennie, hogy tekintélye legyen az ökröknél, másrészt gyorsak és rugalmasnak, hogy az ökrök lökdöséseit és ütéseit el tudja kerülni. Semmiképpen sem lehetett viszont ideges, ingerült, nehogy a nagy nyájat megijessze, szétriassza. Csupa olyan tulajdonság ez, ami egy kutyában együttesen nagyon nehezen elérhet. A jó pszichikai tulajdonságok, amelyekkel a boxer ma nagy mértéken jeleskedik, ezen a hosszú ideig tartó z-terel kutya tevékenységi múlton alapszanak. Így alakultak ki Közép-Európában az idők során a nagy; a gdanszki bikatépő, és a kis a brabanti bikatépő. A nagy kutyát, főként Németország északi részén és Lengyelországban a nagyvadak vadászatánál, míg az Alpok erdős, északi szegélyén a kis, bikatépőket alkalmazták inkább, mivel közepes mérete miatt mozgékonyabb volt. Ez az utóbbi típus, az ldöz-terel bikatépő tekinthet a jelenlegi boxereink közvetlenségének. Mindkét típus egyszínű sárga vagy fehér folt nélküli csíkos, rövid és széles pofájú volt. A felső állkapocs rövidülésével jött létre az egyedi elharapás, melynek köszönhetően a kutya az ellenfél megragadása közben is tud levegőt venni. A fülét már ekkor visszavágták, mivel a harcok során kisebb-nagyobb sérüléseket szenvedett. Flemming: “A tökéletes vadász” c. könyvében ismertette első alkalommal a bikatépő típusokat. A mai értelemben vett fajtatenyésztés a 19. század közepe előtt persze nem működött. De már az 1895-ös évben boxer klub alakult Münchenben, abból a célból, hogy a különböz tenyészt érdekeket közös nevezőre hozza. Egységes standardot állapítottak meg, amely máig is sikeres boxer tenyésztés alapjául szolgál. Arra törekedtek, hogy egy nyers és félelmetes külseje kutyából finomabb megjelenést tenyésszenek ki. 1895 A boxer történetének egyik legfontosabb évszáma az 1895-ös év. Ekkor alakult meg a Boxer Klub, ekkor született meg a mai boxerek apja, és ebben az évben vezették a törzskönyvbe az első boxert, és kiállításon először szerepelt a fajta. A boxer tenyésztés kezdeténél két müncheni és egy bécsi kinológus játszott jelents szerepet: Höpner, König és Roberth voltak a boxer tenyésztés úttőri. k alapították Münchenben az első boxer klubot, s nekik köszönhetően nyitottak kísérleti osztályt boxerek számára az 1895-ös St. Bernhard kiállításon. A kiállításon négy boxer szerepelt. Köztük volt minden mai boxer se; Flocki is, aki első díjat nyert, s t vezették be elsőként a boxer törzskönyvbe, az els boxer törzskönyvi szám: Münhlhasein Flocki, aki 1895. február 26-án született egy angol buldog (jelleg) apától és egy foltos, boxer (jelleg) anyától. Roberth volt, aki felismerte Flockiban a modern boxer típusát. Rajta kívül még három másik kutya vált történelmi jelentségivé, és e négy boxer vére csörgedezik minden mai boxer ereiben. Egyikük volt Meta v. d. Passage 30, aki maga nem volt valami szemet gyönyörködtet látvány, de egyik unokája például, Curt v. Pfalzgau már messzemenen megtestesítette a kívánatos típust, mely egyszersmind zömök és mozgékony, ahogy a három klubalapító megfogalmazta a boxer törzskönyv előszavában. Az 1905-ös boxer standard még minden színváltozatot engedélyezett, hiszen a kívánatos típus rögzítése sokkal fontosabb volt a szín kérdésénél. Hamarosan azonban a sárga kutyákat kezdték előnyben részesíteni, harminc évvel a klub megalapítása után, 1925-ben tiltották meg a fekete és fehér boxerek tenyésztését, 1926-ban a tarkákét is. A tenyésztési elírásokat 1929-ben és 1930-ban tovább szigorították, többek között már csak 6 kölyök felnevelése volt engedélyezve. Az egyheréjű kutyákat kizárták a tenyésztésből. Napjainkban a boxert két színváltozatban tenyésztik: lehet sárga vagy csíkos, fekete maszkkal és némi fehér jeggyel. Öröklés szempontjából a csíkos jegy dominánsabb a sárgánál. Ma már csakis tisztelettel és csodálattal adózhatunk a boxer tenyésztés úttőrinek, akiknek az ellenkező véleményeket leküzdve, sikerült néhány évtized alatt kemény munkával egy fajta tipikus kutyát; a boxert kinevelni.